Amikor már azt hittem – Gnocchi

Kezdjük egy vallomással: gnocchit kézzel készíteni őszintén szólva nincs sok értelme. Lehet venni a boltban készen, akár előre csomagoltat, akár frisset. Minek bíbelődjek akkor órákat én? De már nyakig benne voltam ebben a „megfőzzük a karantén alatt az összes olasz klasszikust” – hm, nevezzük kihívásnak? Nem szeretem a kihívásokat… – hát, őrületben, így a gnocchit sem lehetett kihagyni.

Hivatalos nevén gnocchi di patate, azaz krumplignocchi. Formája és alkatrészei is változhatnak, például készülhet sütőtökkel vagy éppen csicseriborsóliszttel, aztán tovább lehet variálni különböző extra hozzávalókkal, például vicces színeket tud felvenni céklával vagy spenóttal. Végül nem mindegy a feltét sem, az dönti el tulajdonképpen, hogy mi lesz maga az étel.

Ebbe az írásba a faék egyszerűségű gnocchi alla sorrentina receptje került be, ami az egyik kedvencünk, de akinek elege van a paradicsomszószból és a mozzarellából, annak ott a négysajtos (szintén klasszikus), a sütőtökös (most szezonban van), a diós-füstölt sonkás (amit én télre ütemeztem be), meg a hűtőbentaláltamos, ami egész évben sláger. Szóval lehetne gnocchit enni akár minden nap, és én tudnék, de akkor nagyon hamar felvenném a formáját is…

Kell hozzá:

  • Egy kiló krumpli,
  • 30 deka liszt,
  • Egy tojás,
  • Só,
  • Ha van, durumliszt vagy búzadara.

Megfőzzük a krumplit, meghámozzuk, áttörjük. Ha a receptet követjük, még azon melegében megyünk tovább, ha anyánkra hallgatunk, a folytatás előtt hagyjuk kihűlni. (Én hagytam.) Összekeverjük a liszttel, hozzáadjuk a kicsit felvert tojást és egy csipet sót, majd kézzel egyenletesre gyurmázzuk a kulimászt, de ne vigyük túlzásba, különben megkeményedik főzéskor.

Levágunk egy kisebb darabot a tésztából (a maradékot letakarjuk, ki ne száradjon), és búzadarával enyhén felszórt felületen elkezdjük sodorni: kb két centi átmérőjű kukacot kell kapjunk, amit aztán felaprítunk kiskockákra. Most jön a trükk: ha van recés gnocchiformázó eszközünk (nagyon valószínű), azon egyesével hüvelykujjal meggörgetjük őket. Ha kispályások vagyunk, mint én, egy villával nyomjuk bele a recéket, ettől felveszik a jellegzetes formájukat. A recék a legfontosabbak! A szósz megül a recék között, és sokkal ízletesebb lesz a végeredmény.

Recésítés villával

A kész gnocchikat búzadarával óvjuk meg az összeragadástól. Forró sós vízben főzzük ki őket: amint feljönnek a felszínre, már lehet is pecázni.


Hogyan lesz ebből alla sorrentina?

Kell:

  • 600 g paradicsompüré,
  • egy gerezd fokhagyma,
  • 250 g mozzarella,
  • 70 g parmezán,
  • néhány bazsalikomlevél,
  • só,
  • olívaolaj.

Pikk-pakk összerántunk egy szószt: egy kis olajon útjára indítjuk a fokhagymát, nyakon öntjük a paradicsompürével, pici só, bazsalikom, fedő, kis lángon harminc perc. Eközben előállíthatjuk a gnocchikat, akik a főzővíz után a már kész szószban landolnak.

Egy hőálló tálba teszünk egy kanál paradicsomot és egy kis olajat, erre jön a szószos gnocchi fele, a mozzarella fele (felaprítva), a parmezán fele (reszelve), majd mindennek a másik fele, ugyanebben a sorrendben. Sütőben grill állásban 250 fokon 5 perc alatt kész is!


Na jó, de hol volt ebben a bénázás? Nincs karanténszakács recept bénázás nélkül.

A katasztrófa a második alkalommal történt.

Vérszemet kaptam: akkor most legyen lila! Volt egy céklám, gondoltam, itt az ideje kipróbálni a céklás gnocchit.

Ez már a kármentés szakasza: formátlan pluttyok céklás gnocchinak álcázzák magukat

A sima gnocchinál leírt összetevőkhöz kell még 15 deka főtt cékla, feketebors, fahéj és szerecsendió, utóbbiakat egy alkalmas pillanatban keverjük a tésztához.

Igen ám, de valahol útközben összekeveredtek a mennyiségek, és a recept adatai meg az én koncepcióm, miszerint használjuk el az egész céklát, interferáltak. Az eredmény egy sokkal hígabb és valljuk meg, sokkal lilább tészta lett, mint aminek lennie kellett volna. Ja, az időzónák is összekeveredtek, és már rég ennünk kellett volna, amikor kiderült, hogy még legalább egy óra, mire ez a dolog ehető formába jön.

Ezen annyira elszomorodtam, hogy lendületből bevágtam az egészet a hűtőbe, ettünk mást, aztán elmentünk jógázni.

De jóga és meditáció közben is csak a lila gnocchi járt a fejemben!

Hűtőbentaláltamos gnocchi

Végül összemeditáltam a megoldást: elnevezem galuskának és beleszaggatom a lobogó vízbe, aztán viszontlátásra.

Lényegében ez is történt, de előbb lisztbe szaggattam őket, és onnan mentek a vízbe, így végül egész gnocchi formát nyertek. Hűtőbentaláltamos mártással készült (kecskericotta és leturmixolt mángold), amitől valami szürreálisan ronda lett a végeredmény. De cékla íze, na az volt neki!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

RSS