Az ordítozás, a jolly joker kaják és a zöldséges tészta esete

Beköltözésem tulajdonképpen egy újra-összeköltözés volt, néhány évnyi külön háztartás után. Bizonyos dolgokat újra meg kellett szokni. Az elején ezeket ordítozva beszéltük meg, de tányér nem törött, elvégre nem délen vagyunk! (Jó lenne, ha ő tudna magyarul, akkor lehetne magyarul ordítozni, és a szomszédok nem értenék. Így viszont néha ők értik, de én nem. Olyankor megállunk, szótárazunk, aztán ordítunk tovább.)

De persze hamar elmúlt ez az időszak, és a karantén kezdetére már kiscicák voltunk mindketten. Ez részben annak volt köszönhető, hogy sikerült leszoknunk a következő, azelőtt igen gyakori párbeszédről:

– Mit együnk ma este?

– Nemtom, te mit ennél?

– Nekem mindegy, mondd, hogy mit kérsz és megfőzöm.

– Nemtom, csinálj valamit! Miért mindig nekem kell eldöntenem, hogy mi legyen a kaja?

– Mit neked? Napok óta most kérdeztelek először!

A családi béke megőrzőjének a jolly joker kaják stratégiája bizonyult. Van néhány étel, amit akármikor, akárhányszor meg tudunk enni, sose unjuk meg, annyira jók. Ezeknek a hozzávalói mindig, de mindig vannak itthon. Általános elbutulás és döntésképtelenség esetén elég egy ilyet előhúzni, és aznap estére megspóroltuk a műsort a szomszédoknak. Idény szerint több ilyen receptünk is van, például az indiai lencse vagy a karfiolleves, de az abszolút nyertes egy elsőre elég fantáziátlannak tűnő versenyző:

a zöldséges tészta.

Itt zöldségek címszó alatt a következők indulnak: cukkini, padlizsán, paradicsom (és egy hagyma).

Bármilyen tésztából megfőzzük (bár mondjuk a spagetti talán kevésbé praktikus).

Ezenkívül csak parmezán vagy grana kellhet hozzá tálaláskor, esetleg mozzarella helyette, de a sajt el is hagyható. Só, bors, olaj és kész.

Pszichológiai trükk: tulajdonképpen hamar megvan, de úgy kell tenni, mintha végtelen mennyiségű idő állna rendelkezésünkre. Ha kapkodunk, sose lesz kész…

A hagymát olajon megdinszteljük, közben kis kockákra aprítjuk a padlizsánt, hozzáadjuk, sózzuk, alá pici víz, kis-közepes lángon fedő alatt pároljuk, közben felaprítjuk a cukkinit is, azt is hozzáadjuk, felaprítjuk a paradicsomot, zsupsz bele, végre lesz egy kis leve is! Honvágy esetén teszünk bele pirospaprikát, nátha esetén csípőspaprikát, és mindenképpen feketeborsot.

Aranyszabály minden olasz tésztánál, hogy a szósz mindig hamarabb legyen kész, mint a tészta, mert a tészta nem várhat megfőve. Az azonnali fővesztéssel és vagyonelkobzással jár. Ennél a receptnél amikor a paradicsomot hozzáadjuk a többi zöldséghez, akkor dobhatjuk a tésztát is a már forrásban lévő vízbe, így egyszerre lesznek kész.

És akkor itt a végén még túl kell esnünk a „hogyan főzzünk olasz tésztát” kérdésen.

Valójában nagyon egyszerű, csak néhány szabály van, de azok teljesen rugalmatlanok.

1. Nagy fazékban vizet forralunk. Nagyon nagy fazékban. Annál is nagyobban! A legnagyobban, ami van otthon. Ez persze eltart egy ideig, érdemes időben hozzákezdeni.
2. Amikor forr a víz, sózzuk. Kutatásaim szerint ez vallási dogma. A lobogó vízben nagyon szépen azonnal szétoszlik a só. Nagyszemű só, lehetőleg!
3. Sózás után dobjuk bele a tésztát. Mennyit? Hááát… Hivatalosan 80-100 grammot fejenként, de szerintem ezt úgy értették, hogy utána jön majd még egy steak meg egy tiramisu. A tészta minőségétől is nagyban függ. Nálunk azért egy félkilós csomag jófajta száraztészta elég szokott lenni négy adagnak. Gyengébb minőségből nem.
4. Szigorúan tartsuk be a csomagoláson jelzett főzési időt. Túlfőzés szintén fővesztéssel, kilakoltatással és ordítozással jár.
5. Amikor kész (előtte megkóstoltuk!), nagy szűrőben leöntjük róla a vizet. Nem mossuk át. Hideg tésztát akarunk enni?? Rögtön hozzákeverjük a szószhoz.
6. Ha valamilyen érthetetlen okból maradt tésztánk, amit el akarunk tenni későbbre, öntsük nyakon olívaolajjal, keverjük vagy rázzuk össze, és úgy tegyük el a hűtőbe. Így nem fog összeragadni.

Ha idáig eljutottál, gratulálok, túléltél egy olasz vacsorát – és az nem semmi! Immár fel vagy szerelve a karanténhoz szükséges legfontosabb szuperképességgel.