Focaccia – vissza az alapokhoz

A raviolis kaland után kicsit megtört a lendület a „főzzük meg az összes pepecselős olasz kaját” mániámban. Arra jutottam, következőnek valami egyszerűt kéne választani, mielőtt teljesen elmenne a kedvem az egésztől.

Már évek óta mondogattam, hogy meg akarok tanulni focacciát sütni, és már azt is kinéztem, hogy kitől fogom ellesni, de addig sikerült ezt halogatni, hogy közben elköltöztem az országból. Mindegy, erre van az internet.

Tehát, focaccia. Ilyen egyszerűen.

Meg ahogy azt Móricka elképzeli!

Először a hagyományos környékbeli receptek gyűjteményét vettem le a polcról, abban volt mindjárt kettő is, egy zsályás meg egy sima, de az egyik pontatlanabb, mint a másik. Hagyni megkelni, jó, de mennyi ideig? Mekkorára? Hozzávalók: víz, amennyit felvesz. He? Pedig a zsálya már ujjongott az erkélyen…

Ez a cél!

Irány vissza a kedvenc honlapomra, ahol gyógyegér üzemmódban minden recepthez le van fényképezve minden lépés. Keresés: focaccia. 117 találat. Na, itt elleszünk egy ideig!

Sima focaccia, puha focaccia, teljes kiőrlésű focaccia, focaccia barese (Bariból), genovai focaccia, reccói sajtos focaccia, aztán paradicsommal, oreganóval, krumplival, cukkinivel… mintha Gombóc Artúr felcsapott volna péknek!

Kezdjük akkor az elején: sima focaccia. Kell bele tej meg cukor, és kell hozzá egy dagasztógép, mert olyan nyúlós a tésztája, hogy kézzel nem lehet dolgozni vele. Hagyjuk is rögtön. Genovai focaccia: kell bele friss élesztő meg maláta. A karantén közepén, pont! Reccói focaccia: hát ez nem is annak néz ki…

Három óra olvasgatás után a puha focaccia mellett döntöttem, de idővel a teljes kiőrlésű változat lett a kedvenc. Ma már, hogy mindent is tudok, azt mondom, egyszerű!

A teljes kiőrlésű változat

Hozzávalók: fél kiló liszt, ennek fele lehet teljes kiőrlésű, de nem muszáj, aztán 4 g száraz élesztő (mások ilyenkor már rég kifogytak belőle, én csak most kaptam rá), 30 g olívaolaj, 10 g só, 10 g méz (elhagyható), 420 g langyos víz (még hogy amennyit felvesz!).

Ehhez is ajánlják a dagasztógépet, de közben eszembe jutott, hogy én két-három évet dolgoztam kelt tésztákkal olyan lehetetlen helyeken, mint tengerpart meg karácsonyi vásár, akkor már csak menni fog ez is.

Elvileg a hozzávalókat meghatározott sorrendben kell összekeverni, én őszintén megvallom, csak beleborogatok mindent egy nagy tálba (na jó, először a szárazakat keverem össze), aztán előbb egy fakanállal kutyulgatom kicsit, majd kézzel gyúrom egy negyedórát (szórólisztet használni ér), amíg egyenletes és kézmeleg nem lesz. Aki ezzel szeretné letudni a napi edzést, ami egy teljesen jó ötlet, az arra figyeljen oda, hogy mindkét karra gyúrjon. Meditálásnak, relaxációnak, mindfulness gyakorlatnak is kitűnő (lásd még: menjen el kapálni), mi az a negyedóra karanténban, otthon van egész nap, ráér!

Letakarjuk, elvileg fóliával, én helyes kockás kis konyharuhával, hogy védjem a környezetet, ezért aztán előbb leolajozom a tésztát, nehogy kiszáradjon. Bezsuppoljuk a kikapcsolt, de világító sütőbe, hadd keljen. Sima lisztből ez nagyjából két óra, ha a fele teljes kiőrlésű liszt, akkor inkább három. A pontos meghatározás: amikor duplájára megdagadt, akkor jó.

Ez éppen majorannás, sütés előtt

Most jön a trükk: kiolajozunk egy tepsit és beleemeljük a tésztát. Úgy kell bánni vele, mintha alvó macska lenne: nem szabad felébreszteni! Semmi sodrófa, semmi rángatás; finoman kell belemasszírozni a tepsibe, egyenletesen, amíg minden oldalon ki nem ér a széléig. Ettől a módszertől keletkeznek a tésztán azok a jellegzetes kis mélyedések. Ha esetleg mégis leeresztett volna, hagyhatjuk pihenni néhány percet, mondjuk amíg elmegyünk rozmaringot vagy zsályát szedni rá.

Következik a határok kijelölése. Mindenki másképp szereti, és ha az egész focaccia ugyanolyan ízű, akkor valaki biztosan meg fogja enni az én részemet is. Így aztán én a felét sózom nagy szemű sóval, mert én azt szeretem, a másik fele só nélkül marad. Persze ugyanúgy el fog tűnni az én részem sósan is, de legalább fanyalogva, és ez szolgáltat némi elégtételt.

Példa a határok kijelölésére! (És öt perc túlsütésre)

Tehát megy rá (só,) rozmaring vagy zsálya vagy akármi, és mindenképpen olívaolaj. Zsupsz be a sütőbe, nem légkeverős módban 220 fokon 30 perc, +/- 10 perc, nézegetni kell, mert a pontos idő a csillagok állásától függ.

A focaccia csodálatosan sokoldalú élelem. Magában is könnyen el lehet belőle nyammogni egy fél tepsivel, mielőtt észbe kapnánk, de társaságban még jobb: saláta mellé, vagy megcsinálhatjuk szendvicsnek is akár. Nagyon hálás, ha olaszokhoz társulhat, például pármai sonkához vagy mozzarellához egy álom, de körözöttel se semmi!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

RSS