Indiai konyhával az influenza ellen

Sok indiai barátunk van, akik megtanultak tőlünk olasz tésztát főzni (a gulyás valahogy kevésbé érdekelte őket), és akiktől mi is ellestünk egy-két indiai receptet. Illetve nem is recepteket, inkább hozzáállást, stílust, mert valahogyan az ő anyukáik által főzött ételeket soha nem sikerült megtalálnom semmilyen hivatalos indiai receptgyűjteményben. Ezért aztán persze rögtön elfogadtuk ezeket autentikusnak.

Ott van például a curry, az egy nagy félreértés. Évekig azt hittük, hogy az egy fűszer, pedig dehogyis. Az egy étel, mégpedig pörkölt. És esetleg a hozzá való fűszerkeveréket is hívhatjuk curry-nek, de ez már inkább nyugati trükk.

Ott kezdett gyanússá válni a dolog, hogy egyszer főztünk együtt egy curry-t, ami így kezdődött:

– Oké, te vagy a főnök, te főzöl, én meg segítek, meg leírom. Mik a hozzávalók?

– Nemtom, amit éppen találsz otthon.

– Akkor mitől curry?

– Ööööö…

És így folytatódott:

– Hagymát olajon, aztán hozzáadod a fűszereket, aztán a paradicsomot és a paprikát, aztán a csirkét…

– Hát de ez egy pörkölt! Amit főztem neked a múlt héten! És milyen fűszereket teszel bele?

– Ööö nemtom, amit épp kedvem van…

Végül a leírt receptben gyakorlatilag minden opcionális lett, még a fő hozzávaló is. Curry-t, úgy tűnik, bármiből lehet főzni, még több mindenből, mint pörköltet. A húsokon kívül ott vannak a halak és a rákok, a zöldségek és a hüvelyesek is. A mi kedvencünk egy jó kis lencsepörkölt lett.

Így néz ki egy lencsepörkölt nálunk:

Olajon pirítunk tetszés szerint a következőkből: fokhagyma, mustármag, babérlevél, csilipaprika, gyömbér, szegfűszeg, köménymag, koriandermag, csillagánizs, kardamom, feketebors. A fokhagyma és a gyömbér, ha friss, reszelve/törve mehet bele. Ezek néhány percig kis lángon ízesítik az olajat.

Hozzáadunk felaprított hagymát, üvegesre dinszteljük, aztán jönnek a porított fűszerek a szivárvány majdnem minden színében, véletlenszerűen, például ezekből: kurkuma, kömény, görögszéna, koriander, csili (édes és/vagy csípős), fokhagymapor, gyömbérpor. Ezeket az edényt a tűzről levéve adjuk hozzá, ahogy a pirospaprikával is szoktuk, esetleg kis vízzel felöntjük. Nálam csilipor helyett pirospaprika van, nyilván.

Nem sokkal ezután hozzá lehet adni egy-két felaprított paradicsomot is, esetleg apróra vágott répát, újabb kis idő elteltével pedig jöhet a fő alkatrész, ebben az esetben a lencse. Főzhető kuktában is, ha időszűkében vagyunk.

Teljesen sima basmati rizst szokás főzni hozzá, ami annyira ízetlen, hogy gyakran nem is sózzák, mert ez a kulimász viszont annyira fűszeres lett, hogy csak a rizzsel összekeverve lehet élvezhetőre szelídíteni. Aki túltolta a csípőset, annak a natúr joghurt ajánlott, a víz kutya fülét sem segít.

Ez a kaja az egyik fő kedvencünk lett február-márciusban. Egyrészt alig van benne romlandó hozzávaló, kitűnően be lehet tárazni hosszú időre. Ez volt az az időszak, amikor eljátszottunk a gondolattal, hogy két-három hétig esetleg majd egyáltalán nem hagyhatjuk el a lakást, és arra jutottunk, indiai pörköltekre alapozzuk a túlélésünket, ahol a fűszerekkel variálva fogjuk elhitetni magunkkal, hogy amit eszünk, tulajdonképpen nem ugyanaz, mint amit előző nap is ettünk.

Másrészt egyik indiai őrangyalunk halálra aggódta magát értünk és fejébe vette, hogy mi akkor fogjuk ezt megúszni, ha (persze itthon maradunk és) felpörgetjük az immunrendszerünket, mégpedig ayurvédikus módszerekkel. Azaz jógázzunk, és együnk indiai fűszereket, mert azok az ősi ayurvédikus tudás szerint egy csomó olyan vitamint és egyebet tartalmaznak, amik erősítik az immunrendszert. Na igen, arra, hogy a fokhagyma jó megfázás ellen, meg hogy a paprikában C-vitamin van, már mi is rájöttünk. De az, hogy ezzel nagyanyám is képben volt, pedig sose hallott az ayurvédáról, egyáltalán nem érdekelte őrangyalunkat. Heteken át minden este fel kellett mondanom neki a telefonba, hogy milyen fűszereket használtam aznap!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

RSS