Megúszós (lecsós) kuszkusz
Az is lehetne a cím, hogy „Hogyan nem főztem bárányos kuszkuszt még soha az életben, pedig nagyon akartam”.
Ennek az ételnek gyakorlatilag nincs is receptje, mert csak kuszkusz kell hozzá meg némi zöldség, és onnan kezdve azt csinálunk, amit akarunk.
Rengeteg előnye van: gyors (tényleg!), szinte bármilyen hozzávaló hiánya esetén ugyanúgy elkészíthető (kivétel talán maga a kuszkusz), bármilyen hőfokon ehető.
Az eredeti elképzelésem az volt, hogy majd hetente-kéthetente főzök kuszkuszt, mert annyira szeretjük, de minden alkalommal másmilyet: csirkéset, bárányosat, halasat, tengeri herkentyűset, zöldségeset… Ebből lett valahogy az, hogy tényleg hetente főzzük, de mindig zöldségesre sikerül.
Főleg a bárányos változatra voltam nagyon rápörögve, mert az olyan autentikus. Sok szerencsét hozzá a karanténban! A szupermarketben a bárányhús hűlt helyét is eladták már régen, a belvárosi kis hentes meg, aki egyébként is jó magas árakkal dolgozik, ebben az időszakban rátett még egy lapáttal.
Így aztán könnyű vegetáriánussá válni.
Nagyjából kéthetente eszünk húst, akkor sem a kuszkusszal.
A henteshez járás mindig nagy kaland. Olyan pici a bolt, hogy egyszerre csak egy vásárlót engednek be, természetesen maszkban. A többiek kint várakoznak, remélhetőleg betartva az egyméteres távolságot. Ismerve az olaszok sorban állási képességét, várható volt, hogy előbb-utóbb botrány lesz. Habár a karantén alatt sokat fejlődtek ezen a téren, azért a hentes előtt sikerült egy kétfarkú sort kialakítani, ami aztán príma veszekedésekre adott lehetőséget arról, hogy ki volt ott előbb. Én azt hiszem, ezt tényleg csak azért csinálták, mert már nagyon unatkoztak otthon egyedül, és így viszonylag veszélytelenül ki lehetett adni a gőzt.
A másik dolog a csirke. Mivel mi általában este megyünk boltba, hogy minél kevesebb emberrel találkozzunk, addigra néhány dolog már elfogy. A zöldség-gyümölcs nem hiányzik, mert azt egy helyi termelőtől közvetlenül be tudjuk szerezni sokkal jobb minőségben. A módszer áldozata a húsfogyasztás lett, többek között a csirke.
Egyszer rávetemedtem, hogy egy életem, egy fizetésem, én veszek csirkét a kis hentesnél. Kérdeztem, van-e csirkecomb? Hogyne, mennyi kell? Mondjuk hat. Mire a hölgy hátrament a hűtőkhöz, elővett három egész csirkét, és tőből kitépte a combokat. Amiken, ezt már csak otthon láttam, még jócskán ott volt a toklász. Kezdtem megérteni, az olaszok miért nem eszik meg a csirke bőrét… szemöldökcsipesszel tisztítottam végig. Még szerencse, hogy karanténban ráér ilyesmire az ember!
Így esett néhány próbálkozás után, hogy közönségszavazás alapján utcahosszal a zöldséges kuszkusz nyert. Ami így néz ki:
És így készül:
Először összedobunk egy lecsót abból, ami a kezünk ügyébe esik. Hagyma, padlizsán, cukkini, répa, paprika, paradicsom, ebben a sorrendben, így nagyjából egyszerre lesznek kész. Kell alá önteni egy kis vizet, a leve nagyon finom lesz a kuszkusszal. Fűszerek tekintetében bármi mehet (ez a recept nem is igazi recept!), nálam van téli változat csilivel, borssal, köménnyel, gyömbérrel, fokhagymával, meg nyári az erkélyről érkező bazsalikommal, mentával vagy petrezselyemmel.
A kuszkuszhoz vizet kell forralni (250 grammhoz 300 ml). Hőálló tálba először pici olívaolajat öntünk, rá a kuszkuszt, csipet sót és kurkumát, mert attól szép sárga színű lesz, mi meg egészségesek. Ezeket egyenletesen elkeverjük, mogyorónyi vajat is tehetünk a közepére, de simán olajjal is nagyon finom. Ráöntjük a forró vizet, hogy éppen ellepje, letakarjuk egy fedővel, öt percig állni hagyjuk. Utána egy villával megtörjük, hozzáadjuk a lecsót, kicsit hagyjuk, hogy beszívja annak a levét is. Olívabogyó, uborka, kukorica, ilyesmi is ekkor kerül bele. Tálaláskor még egy kis olívaolajat tehetünk rá.
Még nem adtam fel, hogy egyszer sikerüljön eljutnom a bárányos változatig, de az nem két perc lesz. Amíg szabad a kijárás (még ha maszkban is) és jó idő van, váratni fog magára!
Vélemény, hozzászólás?