Sosem alkalmas, de mindig elfogy – Tiramisu

Ez itt az évadzáró epizód.

Az előző részek tartalmából: onnan indultunk, hogy amint megérkeztem Olaszországba, szinte rögtön karanténban találtam magam, és kínomban, hogy nem tudom jó idegenvezetőhöz illően felfedezni a környéket, azt találtam ki, hogy akkor majd jól megfőzöm.

A receptgyűjtemény része lett néhány gyors jolly joker (a zöldséges tészta, a spárgakrémleves, a kuszkusz), helyi fogások (az erbazzone, a pansoti és persze a pesto) – négy megye határán lakunk, van miből válogatni helyi fogásokat! – és egy hosszabb sorozat az olasz klasszikusokról: pizza, focaccia, gnocchi, risotto, parmigiana, lasagne.

Ennek a vége érkezett el a tiramisuval. Május vége felé jártunk, a karantén kettes fázisának szabályait próbáltuk értelmezni. Ekkor valamennyire már ki lehetett mászkálni, és ennek függvényében az én konyhában töltött időm is lecsökkent. De addigra már rég eldöntöttem, hogy életem első tiramisuja lesz ennek a sorozatnak az utolsó darabja.

Nálunk otthon szinte minden karácsonykor van tiramisu (a bejgli mellett, nem helyette, persze). Mindig történik vele valami, ami alkotója (az anyukám) szerint nem úgy volt szánva, de én utólag mindig megmagyarázom, hogy ilyen változat is létezik.

Az olaszok ebben a tekintetben is elég kiszámíthatatlanok: mint általában, itt is nehéz követni, hogy milyen eltérések megengedettek és milyenek számítanak hazaárulásnak. Például létezik sajttortás vagy nutellás tiramisu, de ott van mondjuk a babapiskóta kérdése: ha csak felmerül, hogy ne olasz gyártmányt használjunk, már kész a balhé. Ez ugye jelentősen megnehezíti az Olaszországon kívüli tiramisukészítést, szóval szerintem engedjük ezt el…

A helyzet az, hogy szinte bármilyen módosítást alkalmazunk (akár direkt, akár véletlenül), ha jó alapanyagokból dolgoztunk, nagy baj nem lehet. Legfeljebb rámondjuk, hogy ez egy ilyen változat.

Megjegyzések a hozzávalókhoz:

Tojás: a nagynéni szerint az a 4 legyen inkább 6, és legyen olyan, aminek a sárgája piros. Ettől aztán persze besárgul az egész végeredmény, de olyan krémes lesz, hogy ihaj!

Kávé: nálunk nincs Nescafé, így én lefőzöm a háromadagos mokával, először két kört, aztán menet közben kiderül, hogy nem elég, és akkor még egy harmadikat. Ha valaki esetleg nescafézik, feltétlenül titkolja el!! Koffeinmentes kávét viszont nyugodtan lehet kotyogósban is főzni.

A kávé lefőzésével érdemes kezdeni, és amíg az hűl, neki lehet állni a krémeknek.

Szétválasztjuk a tojások sárgáját és fehérjét, a sárgáját a fele adag cukorral elektromos habverővel világosra és habosra keverjük, apránként hozzáadjuk a mascarponét, ebből egy sűrű krém fog kialakulni. Félretesszük, elmossuk a habverőt, felverjük a fehérjét a cukor másik felével olyan keményre, hogy a felfelé fordított tálból nem esik ki.

• 
  Sosem alkalmas, de mindig elfogy – Tiramisu
• 
  Amikor már azt hittem – Gnocchi
• 
  (Nem) kézműves pesto

Ezt hozzákeverjük a másik krémhez úgy, hogy először egy kanálnyi fehérjehabot jó határozottan beledolgozunk, ez valamennyire fel kell lazítsa, aztán viszont apránként, nagyon finoman, alulról fölfelé keverve adjuk hozzá a többit, hogy ne törjön össze a hab. (Emlékeztető: ha mégis összetörik, mit csinálunk? Rámondjuk, hogy ez egy ilyen változat!)

Előszedünk egy 20×30 centis hőálló edényt, az aljára kenünk a krémből. A kávét ízlés szerint megcukrozhatjuk, én nem szoktam, szerintem így is elég édes a végeredmény. Mostanra legalábbis langyosra hűlt; elkezdjük belemártogatni a piskótákat. Csak egy pillanatra szabad, mert azonnal megszívja magát és eltörik. Az elsőt tuti beletörjük így is. Akkor legyen fél pillanat.

Egymás mellé fektetjük a piskótákat a tálba, amíg tele nem lesz, akkor arra jön még egy réteg mascarponés krém, arra megint piskóta, majd megint a krém. Amikor kész, elegyengetjük, megszórjuk kakaóporral, letakarjuk, és most jön a legnehezebb rész: hagyjuk pihenni a hűtőben néhány órát.

Trollkodási javaslat: vicces dolog nem szólni előre, hogy tiramisu készül, a következőkre lehet számítani:

… Már megint miért nem fér semmi a hűtőbe, mivel van megint tele… Hőőőőőőőőőőőőő!

… Miért nem szóltál, akkor nem vettem volna fagyit!!

… De hát már majdnem nyár van, ilyenkor nem eszünk tiramisut! Na jó, adjál még.

… Vacsora után nem eszünk tiramisut, annyi benne a kávé, hogy nem fogunk tudni aludni! Na jó, adjál egy kicsit.