Spárga saga II – a vellutata

Ott hagytam el, hogy a risotto után még mindig maradt másfél kiló spárga a hűtőben.

Nekem meg még mindig nem volt túl sok fogalmam arról, mihez kellene ezzel kezdeni.

Aztán feltaláltam a spanyolviaszt: spárgakrémleves.

Már bőven gugliztam ezt a gyönyörű magyar szót, amikor rájöttem, hogy ha nem olaszul van a recept, akkor ez az életben nem fog átmenni a vizsgán. Tejszín? Vaj?? Jaj, ti magyarok! Jól főztök, de milyen egészségtelenül! Ha viszont olaszul írják, hogy tejszín meg vaj, az mindjárt más! Kellett tehát egy olasz spárgakrémleves-recept.

Nálunk ugye van a krémleves meg a főzelék, két különböző dolog. Az olaszoknál ez nincs, viszont van a kettő keveréke, a vellutata, ami leginkább tényleg egy krémes állagú leves, de majdnem olyan sűrű, mint egy főzelék.

És ami a legfontosabb: négy személyre kell hozzá 80 deka spárga!

Meg harminc deka krumpli, egy liter brodo (róla itt volt már szó), valamilyen hagyma, vaj (30g), tejszín (250ml), olívaolaj. Só, bors, és én egy kis csípőset is szoktam bele. Lehet zöldfűszert is, például snidlinget. Felvágósoknak ír a recept két deci bort is!

Ez kivételesen tényleg gyorsan megy, ennek köszönhetően felvettük a „Mit főzzünk ma este?” elnevezésű elitosztagba is. Gyorsan – na már ha előre kész van egy liter brodo! De itt talán el lehet sunnyogni egy zöldségleveskockával is.

Itt is először le kell vágni a megmosott spárga fás száraz végét (micsoda pazarlás!), és külön a csúcsokat is, amikkel majd megint dekorálunk a végén. A csúcsokat kevés enyhén sós vízben al dentére főzzük (ennek jelentése nagyjából úgy írható körül, hogy „még nem jó, még nem jó, már nem jó”, ennél a receptnél legyen mondjuk forrástól számítva öt perc) és félretesszük. A maradék spárgát apróra felkarikázzuk, ahogy a krumplit ugyanakkorára felkockázzuk. A valamilyen hagymát is felaprítjuk, és az olajon és vajon útjára indítjuk. Hozzáadjuk a krumplit és a spárgát, ezt 7-8 percig közepes lángon pirítjuk, aztán, ha a felvágós változatra szavaztunk, rálöttyintjük a bort. Amikor az teljesen elpárolgott, de csak akkor, mehet rá az egy liter brodo. Nem kell kanalanként adagolni, mint a risottónál, halleluja! Kis lángon 20 percig fődögél, majd beleborítjuk a tejszínt, azzal is még 10 percet (nálam ötöt).

Lehet, hogy mégse olyan gyors kaja ez? Viszonyítás kérdése… karanténban gyorsnak tűnt.

Jöhetnek a fűszerek, a fehérbors is jó ötlet. Amikor finom, kézi mixerrel krémesre turbózzuk.

Ez a drága olasz vellutata recept azt is részletesen elmagyarázza, hogyan aprítsuk kockára a toast kenyeret, amit megpirítva aztán szuper levesbetétet nyerünk. Ezzel viszont végleg elveszti gyors kaja jellegét.

Én ilyenkor rendszerint már nagyon éhes vagyok, ezért csak beleborítom az első zöldfűszert, ami utamba kerül, rá a spárgacsúcsokat, aztán támadás!

Ezt nem esszük három napig, mint a risottót, ami nagy szerencse.

Történt ugyanis a következő párbeszéd:

Mi lesz ma a vacsi?

Az ebédmaradék.

Ne mááár! Ugyanazt enni ebédre meg vacsorára, ez milyen már?

Na de finnyás vagy! Inkább dobnád ki?

Mire megkaptam orrhangon, Poirot stílusában:

Mesdames et messieurs, ce soir le chef vous propose : la même chose qu’hier !

Vagyis hogy ebben a vacak étteremben ma ugyanaz a menü, mint tegnap. Ez tarthatatlan!

A vellutatával ez nem fordulhat elő, mert nagyon gyorsan elfogy. És már csak alig több, mint fél kiló spárga maradt a hűtőben!